Sorozatom célja, hogy megmutassam a női test változásait és a lelki folyamatokat, a megküzdési módokat az anyává válás során. Bízom benne, hogy ez a sorozat segítsége lehet minden Nőnek a saját testében történő változások elfogadásában. Sokszor úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok csak velünk történhetnek meg, pedig nagyon sok esetben csak arról van szó, hogy nem tudunk mások nehézségeiről, hiszen a közösségi médiában leginkább a szép oldalunkat láttatjuk magunkból. Örömmel fogadtam, hogy 5 Nővel is együtt dolgozhattam, együtt alkothattunk, hiszen a glamour fotózás eléggé komfortzónán kívül eső dolog sokak számára. Büszke vagyok erre az 5 Nőre és Anyára, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy válaszaikkal, -ha csak egy embernek is már-, segíteni tudnak. Nekem biztosan terápiás volt, köszönöm!
A sminket köszönöm Sárándi-Bőczi Boglárkának!
- Hogyan élted/éled meg a várandósságodat (és a szülésedet)?
A szülésre próbáltam több helyről is felkészülni, hogy ne érjen teljesen váratlanul, de gondoltam, hogy mindent nem lehet előre eltervezni. Kétféle véleményt olvastam/hallottam a szülésről, valaki úgy emlékezett vissza, hogy élete legszebb napja, valaki pedig inkább egy nagyon fájdalmas, rossz élménnyel azonosította. Nekem inkább az első, de igazából egyik sem, inkább azt a napot választanám kedvencnek, amikor hazajöhettünk a kórházból és először lehettünk csak hármasban itthon. A férjemnek nagyon hálás vagyok, hogy bár a babatervezéskor azon a véleményen voltam, hogy nem szeretném, ha a szüléskor mellettem lenne, ő mégis szeretett volna ott lenni, és sokat jelentett nekem, hogy nem vagyok egyedül. Az orvos, a szülésznők, és a nővérek is mind segítettek, hogy könnyen és gyorsan haladjon a folyamat. Szerintem az egyetlen, ami nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, az, hogy 6 héttel korábban született meg a kislányunk, mint a kiírt dátum.
Az elején rosszul voltam, szinte egész nap, de főleg este jött a hányinger, émelygés, szédülés, kb 4-5 hónapig étvágyam sem nagyon volt. Húst szinte semennyit nem ettem, leginkább gyümölcsöket és levest. Már csak picit több, mint 2 hónap van vissza, de az étvágyam még mindig nem az igazi, és a fáradtság is végigkísér az elejétől fogva és szurit kell használnom minden nap. Szerencsére ezeken kívül minden rendben, és nagyon örülünk a kislányunknak, már régóta várunk rá 🙂
2. Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogyan jutottál túl ezen? (betegség, vetélés, stb.)
Az első két babánkat elveszítettük sajnos. 🙁 Nagyon hosszú volt ez a 4 év várakozás, sok orvosnál voltunk, de senki nem talált olyan eltérést nálam sem és a férjemnél sem, ami indokolná a sikertelenséget. Egyetlen pici eltérés derült ki, erősebben működik az immunrendszerem, mint az átlagnak, és emiatt a saját szervezetem “megtámadhatja” a babát, emiatt a pozitív teszt óta vérhígító szurit kell használnom. Nem tudom, hogy ez az oka, vagy csak ekkor és így kellett történnie, és nem is számít, mi nagyon boldogok vagyunk miatta, hogy végre sikerült.
3. Könnyen el tudod fogadni a segítséget?
Szerintem igen.
4. Ki támogat lelkileg?
Leginkább a férjem, de a családomtól és a barátaimtól is kaptam támogatást.
5. Mi (volt) a legnagyobb félelmed a szüléssel kapcsolatban?
Nem tudok rá válaszolni, nem szeretek a félelmeimről gondolkodni.
6. Milyen szakemberek/könyvek/podcastek, stb. segítették a várandósságodat/szülésedet?
Jelenleg szülésfelkészítőre járunk a férjemmel, nagyon jó hallani a folyamatokról, örülök, hogy nem ott fogok vele szembesülni, hogy fogalmam sincs mi történik a babámmal és velem. Mindenkinek javasolnám, de főleg az első babásoknak. Ez a két könyv van folyamatban: Raffai Jenő, Hidas György, Vollner Judit: Lelki köldökzsinór – Beszélgetek a kisbabámmal; Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok.
7. Hogy érzed, el tudod fogadni a tested változásait? Mi volt a legnehezebb?
A pocak és ruhaméret változás nem zavar. A szuri zöld-lila nyomait az elején nehéz volt elfogadni, de mostanra már az sem zavar, a beadása sajnos majdnem midig fáj, ezt nehezen viselem. A lábdagadás már korábban is jelen volt az életemben, ezt továbbra is nehezen fogadom el, viszont mellé jött még a kezem vizesedése is, ami néha erős fájdalommal jár.
8. Ha megszületett a babád, hogy élted meg az első napokat a kórházban?
Sajnos mi nem csak pár napot voltunk a kórházban, hanem 2 hetet és nem lehetett mellettem a szobában, a 3 óránkénti etetésekkor láthattam. Nehéz volt számomra lelkileg, főleg hogy a férjemmel is ritkán és rövid időkre tudtam találkozni. Viszont előnye is volt, sok mindent megtanultam a babámról, az ellátásáról ebben a 2 hétben, köszönet érte az ott dolgozóknak. Persze itthon bőven ér még meglepetés. 😀
9. Miért ajánlanád másoknak ezt a fotózást?
Először azt hittem, hogy kellemetlen lesz, a kíváncsiság győzött, emiatt jelentkeztem a fotózásra. Szerencsére kellemesen csalódtam, nem éreztem magamat kényelmetlenül (talán csak az első pár kép alatt), ez Mariettának köszönhető, ő segített, hogy jobban érezzem magam. Örülök, hogy lesznek képeim a pocakos időszakról, javaslom, hogy aki teheti éljen a lehetőséggel, mert csak pár hónap van meggondolni, utána elszáll a lehetőség. Még akkor is érdemes, ha senki más nem látja a képeket, csak a leendő anyuka és apuka, hiszen ezek a fotók nekik jelentik a legtöbbet.
