Sorozatom célja, hogy megmutassam a női test változásait és a lelki folyamatokat, a megküzdési módokat az anyává válás során. Bízom benne, hogy ez a sorozat segítsége lehet minden Nőnek a saját testében történő változások elfogadásában. Sokszor úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok csak velünk történhetnek meg, pedig nagyon sok esetben csak arról van szó, hogy nem tudunk mások nehézségeiről, hiszen a közösségi médiában leginkább a szép oldalunkat láttatjuk magunkból. Örömmel fogadtam, hogy 5 Nővel is együtt dolgozhattam, együtt alkothattunk, hiszen a glamour fotózás eléggé komfortzónán kívül eső dolog sokak számára. Büszke vagyok erre az 5 Nőre és Anyára, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy válaszaikkal, -ha csak egy embernek is már-, segíteni tudnak. Nekem biztosan terápiás volt, köszönöm!
A sminket köszönöm Sárándi-Bőczi Boglárkának!
- Hogyan élted/éled meg a várandósságodat (és a szülésedet)?
Hála égnek könnyű volt a várandósságom, semmi rosszullét, hányinger vagy kívánósság. Inkább lelkileg volt nehéz, hogy nem egészen én uraltam a testem, nem tudtam mindig azt csinálni, amit szerettem volna. Hogy jobban érezzem magam, elkezdtem nőiesebben, csinosabban öltözni. A szülésem története röviden, mindenkinek ilyen szülést kívánok minimum. Ha valakit hosszabban is érdekel, nyugodtan keressen meg.
2. Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogyan jutottál túl ezen? (betegség, vetélés, stb.)
Terhesség alatt minden rendben volt, leszámítva, hogy egy pár kedves eü-s kolléga szerint kövér kismama voltam, mivel híztam 16 kg-t és az nagyon sok. Azon meg, hogy veszélyeztetett terhes voltam egy korábbi műtét miatt, igyekeztem nem agyalni, bíztam a testem jelzéseiben, hogy miben hol a határ.
3. Könnyen el tudod fogadni a segítséget?
Hála égnek könnyebben el tudom már fogadni a segítséget, hiszen menet közben jöttem rá, hogy az a “rózsaszín cukormáz”, amit emlegetnek az anyaság kapcsán kb. a történet 60-70%-a. Szóval igen, ne féljen senki segítséget kérni.
4. Ki támogat lelkileg?
Többen is vannak akik támogatnak, mindenki máshogy. Sokszor egy őszinte hogy vagy kérdés is sokat számít.
5. Mi (volt) a legnagyobb félelmed a szüléssel kapcsolatban?
Legnagyobb félelmem a szüléssel kapcsolatban, hogy fájni fog. Meg az, hogy mi van, ha valami baj lesz.
6. Milyen szakemberek/könyvek/podcastek, stb. segítették a várandósságodat/szülésedet?
Sokat segített nekem Fehér Izabel jógaoktató, Komáromi Krisztina dúla és Czank Ági szülésfelkészítője. Az általuk szerzett tudàst összegyúrtam, ahogy jónak láttam, s úgy “programoztam” át az agyam, hogy nem én szülök, hanem a kisfiam születik meg, én csak segítek neki világra jönni. Szerintem nekik köszönhetem, hogy ennyire jó szülésélményem volt.
7. Hogy érzed, el tudod fogadni a tested változásait? Mi volt a legnehezebb?
Abszolút nem tudtam/tudom még most sem elfogadni a testem változásait. Nagyon nehéz, nap mint nap tükörbe néznem úgy, hogy közben a facebook emlékként dobálja fel a régi képeket. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy úgy és annyit mozogjak, amennyit kellene. Ezek a változások lelkileg is megterhelőek. Várandósságom alatt sokszor naponta álltam mérlegre, hogy mennyi az annyi. Még most 9 hónappal szülés után is előfordul.
8. Ha megszületett a babád, hogy élted meg az első napokat a kórházban?
A kórházban egy nagyon tündéri anyukával (K. Kata) kerültem egy szobába, akinek akkor született a második babája. Abban a pár napban tőle és az akkori ottani védőnőtől (Kőmives-Gönczöl Anita) rengeteget tanultam.
9. Miért ajánlanád másoknak ezt a fotózást?
A fotózást azért ajánlom másnak is, mert segít valamennyire elfogadni a tested. Láthatod mások hogyan látnak téged, ami jó.
10. Bármi egyéb kiegészítés:
Nagyon meglepett, hogy a kismamák, anyukák mennyire “shamingelik”, elítélik egymást. Hogy nem mondhatom el, hogy rohadt nagy és nehéz meló az egész, sokszor magányos és nem egy rózsaszín habosbabos valami. Az kb. csak a 30%-a. Hogy megcímkéznek, hogy szar anya vagyok, ha ki merem mondani szülés után 6 hónappal, hogy részmunkaidőben szeretnék visszamenni dolgozni, mert nem csak anya szeretnék lenni, hanem nő is, aki feleség is, segít a pénzszerzésben, foglalkozik magával is. Vagy eljárok kozmetikába, körmöshöz, vagy netán néha a megmaradt barátnőkkel (igen, sok nem gyerekes barátnő valahogy elmarad 
) beülsz valahova, azt a pénzt költhetném a gyerekre is. Nem, nem másnak szültem a gyerekem, de nem is szeretném elveszíteni önmagam. Vannak igényeim, amik igenis megférnek az anyaság mellett. Szerintem nem kellene félni kimondani ezeket a dolgokat félve mások véleménye miatt. Nem másoknak élünk, hanem magunknak és a családunknak. És szerintem a családod úgy tudod igazán szeretni, ha magadat is szereted.
