Sorozatom célja, hogy megmutassam a női test változásait és a lelki folyamatokat, a megküzdési módokat az anyává válás során. Bízom benne, hogy ez a sorozat segítsége lehet minden Nőnek a saját testében történő változások elfogadásában. Sokszor úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok csak velünk történhetnek meg, pedig nagyon sok esetben csak arról van szó, hogy nem tudunk mások nehézségeiről, hiszen a közösségi médiában leginkább a szép oldalunkat láttatjuk magunkból. Örömmel fogadtam, hogy 5 Nővel is együtt dolgozhattam, együtt alkothattunk, hiszen a glamour fotózás eléggé komfortzónán kívül eső dolog sokak számára. Büszke vagyok erre az 5 Nőre és Anyára, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy válaszaikkal, -ha csak egy embernek is már-, segíteni tudnak. Nekem biztosan terápiás volt, köszönöm!
I. Hogyan élted/éled meg a várandósságodat (és a szülésedet)?
Nekem egy nagyon problémamentes várandósságom volt. Pedig ugye nem huszonévesen, hanem 36 évesen estem teherbe, de nem volt semmi komplikáció. Nagyon sokat jártam jógára, rengeteget gyalogoltam, nagyon sok gerinctornát csináltam. Voltam különböző tanfolyamokon. Voltam Kriston Andinál intimtorna tanfolyamon meg gólyatréningen, voltam szülésfelkészítőn. Az aromaterápiát is nagyjából így kitanultam. Csináltam több ilyen kismama workshopot. Nagyon jó várandósságom volt. A szülésem már nehezebb volt, ott volt egy több mint 30 órás vajúdás és utána végül 37. órára született meg Rafi. Rátekeredett a köldökzsinór és ezért vákuummal húzták már ki a végén, de úgyhogy ő már végig verekedte magát a szülőcsatornán, már látszott a feje és utána húzták ki. Nagyon durva aranyerem volt utána, azzal még mindig küzdök. Azóta is csinálom az intimtornát.
2. Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogyan jutottál túl ezen? (betegség, vetélés, stb.)
Ezzel már részben meg is válaszoltam a 2. kérdést. Nem volt vetélésem, meg betegségem, a várandósságom is komplikációmentes volt. Maga a szülés az ugye nagyon hosszú volt, ez volt, ami nekem nehézség volt, hogy nagyon fáradt voltam, mire odakerült a sor, hogy akkor ugye nyomni kell. Mert azért harmincvalahány óra vajúdás, alvás nélkül. Meg kértem beöntést és akkor kiment belőlem minden, hánytam is nagyon sokat, úgyhogy kemény, kemény volt nekem ilyen szempontból a szülés. De úgy jutottam ezen túl, hogy ott volt Rafi, aki mindenért kárpótolt, azért is, hogy olyan szintű volt nekem az aranyerem, hogy a szülés után áttoltak a sebészetre és megnézte a sebész és majdnem megműtöttek, de végül úgy döntött, hogy 10 napig vérhigítós alhasi injekciót kell kapnom a trombózis ellen, de műteni nem kell.
3. Könnyen el tudod fogadni a segítséget?
Nem annyira könnyen fogadom el a segítséget, mert mindig is nagyon önálló voltam, meg sokat éltem külföldön, az egyetemet Brüsszelben végeztem, aztán Indiában éltem két évet, Franciaországban is két évet. Úgyhogy mindig magamnak kellett megoldani a dolgokat, Nico (férjem) előtt én 7 évig egyedül voltam, nem volt párkapcsolatom, és azért ott is ugye erre lettem így predesztinálva, hogy igazából magam oldjam meg a dolgokat, úgyhogy ezt most nekem gyakorolni kell így a gyes alatt, hogy elfogadjam a segítséget. Bár így sincs túl könnyű dolgunk, mert Veszprémbe mi novemberben költöztünk, Nico családja Franciaországban van, az enyém pedig Debrecenben, úgyhogy nincs itt segítségünk, de ettől függetlenül igyekszem elfogadni minden lehető segítséget, meg ha jön a család, akkor tőlük is elfogadom.
4. Ki támogat lelkileg?
Lelkileg a barátnőim támogatnak, ez egyértelmű nekem, van egy 5 fős gimis barátnői társaság, akikkel már huszonéve együtt vagyunk, és ők abszolút támogatnak.
5. Mi (volt) a legnagyobb félelmed a szüléssel kapcsolatban?
Nekem az volt a legnagyobb félelmem, hogy rajtam kívül álló dolog fog történni, mondjuk egy oxigénhiány. Igyekeztem felkészülni minden eshetőségre a szülésre, nagyon szerettem volna én is gátmetszés nélkül, valamennyire háborítatlan szülést, de azért én nem mertem bevállalni az otthonszülést. Amúgy nagyon sok minden be is jött, mert itt tényleg nagyon jó élményem volt a veszprémi kórházzal kapcsolatban, mert hagytak minket Nicoval ketten, kaptam fitballt, használhattam az illóolajaimat, hoztak nekem még diffúzort is, otthagytak minket kettesben, a szülésznő csak azt mondta el, hogy milyen gyakorlatok segíthetnek nekünk, hogyha akarjuk, használjuk őket, hogyan masszírozzon Nico, szóval tényleg háborítatlan volt, ránk nézett, amikor kellett. Úgyhogy ez volt a félelmem.
6. Milyen szakemberek/könyvek/podcastek, stb. segítették a várandósságodat/szülésedet?
A szakemberek, itt ugye Kriston Andit kiemelném mindenképp, az ő intimtornája nekem nagyon sokat segített, Czank Áginak a szülésfelkészítője itt Veszprémben szintén nagyon sokat segített, illetve nagyon sokat jártam jógázni Budapesten, aztán mikor ideköltöztünk, akkor Fehér Izabelhez (Surya Jóga) jártam már az utolsó két hónapban és az is nagyon sokat jelentett. Meg Izának nem csak a jóga óráit emelném ki, hanem a közösségépítését is, hogy rengeteg kismamával megismerkedhettem, hála az ő workshopjainak meg a jóga óráinak, úgyhogy ezt külön köszönöm.
7. Hogy érzed, el tudod fogadni a tested változásait? Mi volt a legnehezebb?
Itt megint az aranyeret emelném ki, illetve magát a gátmetszést, mert a vákuum miatt nagyon mély gátmetszésem lett, de abszolút el tudom fogadni, meg engem tolókocsival toltak ki a szülés után, annyira kinn volt ugye az aranyerem, majdnem elájultam, kihánytam, meg kiment belőlem minden a beöntés után is, nagyon fura volt ilyen kiszolgáltatottnak lenni, de rengeteget segített nekem, hogy 5 napot bent tartottak a csecsemőosztályon. Ugye én ott tanultam meg lényegében, hogyan kell foglalkozni Rafival, meg akkor minden nap ránéztek az aranyeremre, a gátamra, és ez az, ami nagyon ijesztő volt számomra, hogy kiszolgáltatottnak lenni, de miközben meg annyira jó kezekben voltam, hogy ez tényleg szuper érzés volt. Úgyhogy ezt nehéz nyilván, hogy a gátamat meg az aranyeremet így visszatornázni szó szerint a helyére, de ennek ez az ára, úgy vagyok vele és nem zavar ez engem.
8. Ha megszületett a babád, hogy élted meg az első napokat a kórházban?
Szerintem ezt lefedtem. Nagyon jól, szuperek voltak a csecsemősök, nagyon jó volt ott lenni, mindent megtanulni tőlük, nagyon jó volt, hogy velem is foglalkoztak, ugye hogy minden nap lefertőtlenítették a gátsebemet pl., hogy főztek rám, takarították a szobámat, az, hogy egyedül lehettem egy szobában, minden nagyon jó volt nekem.
Ha egy tanácsot adhatok, akkor alázat a csecsemőosztályon, meg a szülészeten is, mert valóban igaz az, hogy „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten”, én azt láttam, hogy akik ilyen lekezelőek voltak a csecsemősökkel, vagy akár a szülészeten, már olyan szülészi tervvel érkeztek, hogy az csak na, ők hát ugyanezt kapták vissza, ezt a lekezelő stílust. És mégiscsak ők értenek hozzá, és én értem, hogy háborítatlan szülés, meg ilyesmi, de én azt éreztem, hogy mindenkinek az a célja, hogy minél természetesebb legyen a szülés, és minél természetesebben lássuk el a kisbabát, miután megszületett, úgyhogy tényleg együtt kell dolgozni velük, én ezt éreztem.
És nekem pl sokkal nehezebbek voltak az első napok a kisbabámmal, mint maga a szülés vagy a szülésre való felkészülés, mert ott döbbentem rá a legjobban, hogy tényleg mennyire egyedül vagyok ezzel az egésszel, mennyire nekem kell alkalmazkodni az ő ritmusához, nem úgy van, hogy elmegyek akár egy baba-mama jógára, hanem ő reggel alszik és kész, és hasfájós kibabám, úgyhogy ez nagyon nehéz, mert nehezek az éjszakák, nehezek a napok, úgyhogy igen, nehéz, túlélésre játszunk most itt az első három hónapban.
9. Miért ajánlanád másoknak ezt a fotózást?
A fotózás pedig, mindenkinek ajánlom igazából, mert annyira jó volt Mariettával, annyira természetes volt az egész, hogy eleve a személyisége is olyan, hogy teljesen fel tud mellette oldódni az ember. Meg mondta is, hogy csak csináljuk a napi rutint és majd ő fotóz, amikor egy olyan pillanat van. Nekem nem volt sminkesem, sem fodrászom, természetesre sikerült az egész, és én annyira boldog vagyok, hogy ebbe belevágtam. Úgy voltam vele, hogy bele merjek-e vágni, mert hogy ugye mondtam Rafi hasfájós, és hogy akkor végig fogja sírni, de végig nevette, meg kacagta ezt az egész fotózást, és szerintem ez annak is köszönhető, hogy Mariettának milyen a személyisége, és ezáltal én is nagyon stresszmentes tudtam lenni, és ezt adtam át neki.
10. A babád mellett szentelsz időt magadra is?
Igen, de ez elég sok idő volt, mire rájöttem, hogy erre nagyon igényem van. Kb. két hónapba telt. Most kezdtem el a Hello anyukám! programot, szülés utáni regenerációs programot, ahol főleg gerincerősítést meg gátizomerősítést csinálunk. Miután rájöttem, hogy Veszprémben minden baba-mama program 9 órakor és 10-kor van, amikor Rafi alszik, és délután semmi, de semmi nincs, akkor úgy döntöttem, hogy jó, akkor így a saját ritmusomban próbálok csinálni valamit, és akkor így neveztem be ebbe a programba. Illetve hétvégenként szoktam énidőt kérni a férjemtől, én szoptatom Rafit, 3 óránként szoptatom, próbáltam igény szerint, de hasfájós lett, és nagyon-nagyon sok a tejem, és azt mondta a gyermekorvos, és a védőnő is, hogy próbáljam két-három óránként etetni, mert annyira sok tejem van, hogy ömlik a szájába, nem tud komfortszopizni, és ezért folyamatosan ennie kell, és ezt még nem tudja a gyomra megemészteni. Úgyhogy én két szopizás között próbálok így szombatonként elmenni egy másfél órára otthonról, vagy beülök egy kávézóba és olvasok, vagy csak egyszerűen sétálok, zenét hallgatok, de az a lényeg, hogy elmegyek, és ne otthon legyek, és kint legyek valahol.
